Jessica története

Képzelj el valamit nekem. A lányt Jessicának hívják, 17 éves. Egy kétszobás lakásban lakik anyukájával és egy régi laptopot használ amit anyuja egyik exétől kapott. Azzal böngészi azokat a portálokat, amik kapcsok a közösségekhez amik a középiskolai élmények köré épülnek. Figyelmét a srácok, szerelem és a következő havi bérleti köti le, amivel maradhatnak még a következő hónapban a lakásban anyjával.

Nincs pénze egy új laptopra. Arra se, hogy fejlessze. Fogalma sincs hogyan csinálják azt. Más érdekli, mint például a biológia. Aggódik hogyan fogja az egyetemet fizetni, s hogy vajon sikerül-e elég jó átlagot szerezni, hogy ösztöndíjat kapjon valahogy.

Az egyetlen ember akit ismer és jó a számítógépekkel, az Josh; angolra járnak együtt. Tudja, hogy szüksége van egy vírusírtóra, így megkérdezi Josht. Ő ad egy opciót, ami $50-be kerül évente, de észreveszi Jessica hirtelen elcsüggedését, és megemlíti, hogy van olyan, ami ingyenes. Jessica hazamegy, és telepíti. Kis erőfeszítésbe került, bonyolultnak tűnt, és eltartott egy darabig, de innentől van egy bíztató ikon a képernyője jobb alsó sarkában, amin a "Védve" felirat jelenik meg, amikor rámegy az egérrel.

Jessica folyamatosan értesül a hírekből cégekről amiket feltörtek és ahonnan fotókat loptak el. A CNN-en azt mondták hogy egy komplex jelszó sokat számít, amiben van valami speciális karakter, mint egy dollárjel, így ilyet csinál magának. Legalábbis a Facebook fiókján — annyira nem érdekli, hogy kikutassa a többin hogy kell megváltoztatni a jelszavakat. Túl nagy időbefektetésnek tűnik, és így is azzal van elfoglalva, hogy a matekon hallott absztrakt karaktersor egyenleteket megjegyezze. Nem akar még egy absztrakt karatersort megjegyezni ami betűkből és számokból áll. Különben is, ő egy tinédzser, akinek az agya nem túl jó a tervezéshez vagy a veszély minimalizáláshoz.

Hallott valamit jelszókezelőkről, de azt is hallotta, hogy nem jó letölteni dolgokat az internetről. Nem tudja miben bízzon. Egyszer rákattintott egy "Letöltés" gombra ami egy hírekben hallott program lett volna, de egy másik websitera irányította. Nincs körülötte olyan közösség, akiket megkérdezhet. Egyébként is azon gondolkozik mit vegyen fel következő szombaton az Alexszel való randijára. Jessica aggódik, vajon fogja-e kedvelni őt Alex amint kicsit jobban megismeri, amikor kettesben ülnek, és csak egymással beszélgetnek. Azon is aggódik, hogy vajon összetöri-e a szívét vajon, mint eddig a többiek.

Néha felugrik egy ablak, ami szoftverfrissítésről szól. Egyszer frissített valamit, amit Javanak hívtak, és az a kék E, ami a Facebookra viszi, egy új sor ikonnal bővült. Nem tudja biztosan, hogy a kettő vajon kapcsolódik-e, de kicsit gyanakvóbb lett. A gép még mindig működik, és nem engedhet meg magának $200-ért szakértői segítséget. Bosszantó, de még működik. Legközelebb ha valami frissíteni akar, a “nem”-re kattint. Nem akar új dolgokat, főleg nem olyanokat, amik a Facebook-ablakot kissebbé teszik. Ráadásul ha fontosak lennének, nem települnének automatikusan? Miért kell egyáltalán kérdezni?

Egyik nap Jessica kap egy emailt ami szerint az egy kilakoltatási értesítő, a feladó pedig a [email protected] Tudja mi az az “onkorm” azokról az űrlapokról, amiket anyuja tölt ki, hogy tudják fizetni a lakást. Hallotta a hírekben, hogy ismeretlen fájlokat megnyitni veszélyes, így detektív módba kapcsol. Beírja a böngészőbe, hogy onkorm.hu, hogy lássa mi az. Önkormányzat. Böngészik kicsit az oldalon, nem úgy tűnik, mintha valaki Oroszországban írta volna. Tehát megnyitja a file-t. Adobe Reader elindul, de az email azt írja, hogy ha a fájl üres, akkor nincs miért aggódni. Megpróbál a következő oldalra menni, de nincs következő oldal. Segond, van ilyen. Nem szól anyujának erről. Nem akarja, hogy aggódjon. Este 7 óra 40 perc van. Indulnia kell a randira.

Amit Jessica nem tud, hogy a fehér fény a laptopján ami bekapcsolt aznap a beépített webkamerájának a jelzőfénye. Azt se tudja, hogy van webkamerája. De az a kamera elkezdte felvenni őt. A program, ami felveszi a kamerájának a képét a képernyő tartalmát is felveszi. Akkor is, amikor Alexnek küldött emailen képeket, amiket számára csinált, miután beleszeretett. Legalább amikor jelszavakat ír be csak fekete pöttyök jelennek meg. Még ha figyelné is valaki őt, nem tudná leolvasni őket. Nem tudja, hogy a billentyűjét is figyelik. Semmi nem szólt róla. Ahogy a kameráról sem. Vagy a mikrofonról.

Néha a vírusírtó ikonja felé viszi az egeret. Azt mondja "Védve". Biztos igaza van. Elvégre ez az a program, amit Josh ajánlott.


Mi volt Jessiva bűne ebben a történetben? Az, hogy nem tanult a Nyílt Forráskód filozófiájáról, és a Linux futtatásáról — ami ingyenes? Az, hogy nincsenek olyan barátai vagy családtagjai, akik sokat tudnak a számítógépekről, akiket megkérdezhetett volna? Hogy nem barátkozott össze Joshsal? Hogy olyasvalaki, akinek az életében más dolgok fontosabbak? Az, hogy nem tudja, hogy a cégek, amik frissítésekkel látják el, azok ugyanazzal a mozdulattal felesleges programokat telepítenek és le kell vennie a pipát — mindig? Az, hogy hülye módon nem tudta hogy mikor tervezték az SMTP-t, és hogy semmilyen hitelesítést nem alkalmaz? Miért nem szigszalagozta le a kamerát? Miért nem szedte szét a gépét és távolította el a mikrofont?

Talán nem az ő hibája. Talán a számítógépek védelme az átlag ember számára nem pár egyszerű lépés és bizonyosság, arany ajkainkból folyó bölcs igazság, amit csak azért vetnek el hogy a nerd aljaréteget bosszantsák.

Talán pont így van megtervezve az Általános Célú Számítástechnika. S ki építette eme szabad világot, azt, ami ily csodásan szolgálta a 17 éves Jessicát? Te tetted. Mi tettük.

Szóval ki a hibás?

Magyar fordítása az eredetinek, általam. Link lejjebb. Változtatások: az email feladó neve és címe (kultúrális ok), illetve a Geek Squadot kicseréltem “szakértői segítségre”.

Note: this is the Hungarian translation of A story about Jessica by Swift on Security. Changes: the sender of the email. Same concept, different name (cultural reasons), replaced Geek Squad (there’s no such thing in Hungary) with “expert advice”.

Creative Commons License
Creative Commons Attribution 4.0 International License